Fülöpszállási Települési Értéktár
Kulturális örökség
BAJNÓCZI LAJOSNÉ ÉLETMŰVE
Bajnóczi Lajosné, született Fekete Piroska élete Fülöpszállás Balázspusztán kezdődött, itt töltötte gyermekéveit és leánykorát. Szülei gazdálkodtak, a nagyobb gyerekeket is bevonva a munkába. Piroska, mezítlábas kislányként rendszeresen őrizte a család állatait. A legelőn lassan telt a nap, így unaloműzésként sokszor a porba rajzolgatott mindenfélét. Fokozatosan észrevette és felfedezte az őt körülvevő világot. Nem nyílt a réten olyan virág, amelyet le ne rajzolt volna, a közeli erdő fái, az erdőből előmerészkedő őzek, a nádas vízimadarai mind-mind olyan maradandó emlékekké formálódtak az évek során, melyek a legtöbb, felnőttkorában készített tájképének témáját is meghatározták.
Piroska néni 1956-ban ismerkedett meg Bajnóczi Lajossal, akivel első látásra egymásba szerettek, majd egy év múlva összeházasodtak. Két gyermekük született, Lajos és Erika. A családdal töltött hosszú téli estéken újra előkerültek a festőeszközök, gyermekeik nem kis örömére. E korszak jellemzője inkább az ember, a hölgyek, a fejkendős nénikék és virágcsokrok ábrázolása. Utóbbiak zömmel képeslapokról vett ötletek, melyek sokszor belső elképzelésekkel ötvöződtek.
Ezen időszakot követően, a munkával töltött évek alatt hosszú ideig nem készült újabb kép, a nyugdíjas-évek beköszöntével, és az unokák érkezésével azonban újabb alkotások születtek és születnek azóta is.
Sok képen nyomon követhető a mai festészetre jellemző látásmód, felismerhetőek rajtuk a naiv festészetre jellemző stílusjegyek. A képeket különböző helyeken látott elemekből, és saját fantáziavilágából építkezve rakja össze, majd előrajzolás nélkül festi le.
Példaértékű lehet Piroska néni ragaszkodó szeretete hobbija iránt, amit élete során többször mellőznie kellett, majd újra és újra visszatért hozzá. Minden nehézség ellenére ki tudta bontakoztatni benne szunnyadó, veleszületett tehetségét.
Virágkompozíció
Vízpart
Téli táj
