Fülöpszállási Helyi Értéktár
Kulturális örökség
A FÜLÖPSZÁLLÁSI REFORMÁTUS TEMETŐ KOPJAFÁI
Fülöpszállás festői temetőjében, a régi temetődombon kopjafák állnak. Az ország nagyon kevés településén figyelhető meg olyan nagy számban kopjafás temetkezés, mint Fülöpszálláson. A településen a Duna–Tisza közére érvényes fejfa-típusok találhatók meg, vagyis a régi típusú, azaz az antropomorf és gombos fejfák, melyek az archaikusabb réteget képezik, valamint az új típusú, vagyis a csillag-tulipán és gombos-gombfejű fejfák.” A köznyelvi szóhasználatban kopjafáknak nevezett sírjelek tulajdonképpen fejfák. Megjelenésük a XVI-XVII. századra vezethető vissza, a protestáns vallás kialakulása idején, a Türelmi-rendelet kiadása után (1781) vált általánossá használatuk. Ezt támasztja alá, kopjafák csak a protestáns temetőkben találhatók. Mivel a faragómesterek sablon nélkül dolgoztak, a fejfák mind egyedi alkotások, nincs köztük két egyforma. A fejfa 100-180 cm magasan emelkedik ki a földből, ami az ülő, vagy álló ember magasságnak felel meg. A gyermekek kisebb fát kaptak, a felnőttek nagyobbat, esetleg az idősek vastagabbat is. A magasság azonban ma már nem feltétlenül utal halott korára, hiszen az elkorhadóban lévő fát levágják a földnél, és mellé szúrják, ilyenkor lényegesen kisebb lesz. Napjainkban újra előfordul, hogy sírkővel együtt kopjafát is állítanak a helyiek halottjaik tiszteletére.
